Kedd
Mooney's compounding pharmacy
Eddig úgy képzeltem, hogy kb egyáltalán nem, vagy alig készìtenek gyógyszert. Na hát a Mooney's pharmacyban készítenek. Sok érdekességet láttam, egyből ahogy beléptem, nyitott polcos rendszerrel dolgoznak, rögtön a bejáratnál volt a gumicuki, kólaautomata, utána OTC. Még wc papírt is árultak. Két tárasor van, az elsőnél beszélnek a beteggel, a hátsónál készítik elő az online, receptre rendelt gyógyszereket. Az elején csak figyeltem, aztán én is készíthettem: ez speciel egy epilepsziás kutyusnak pulykasonka ízű gyógyszeres jutifali. Undorító szaga és állaga volt, az összetevők hatóanyag, színezék, kutyatáp, zselatin.
Ha más ízt akartakm volt bőven választék, egy komplett szekrény volt színezékre és ízanyagokra.
Nagyon tetszett, hogy a krémeket teljesen máshogy homogenizálták, mint mi. A viszkózusakat keverőgéppel, a folyékonyabbakat pedig két fecskendő segìtségével- szimplán átpréselik egyik fecskendőből a másikba a szmötyit. Egy néninek kapszuláztunk, kb 10 féle színből lehetett választani.
A nap végére alaposan elfáradtam. Ömlött az eső, úgyhogy nem mentünk sehova Daniellel.
Szerda
Kedd este jött az üzi, hogy intézeti meetingen rock'n'roll, prezentáljam szépen, mivel foglalkozom. Lesz pár résztvevő, de nagyon családias, csak ebéd közben elmondják egymàs közt a gyógyszerészi gyakorlati dolgokat. Átnéztem este a diasorom, de próbáltam nem túlizgulni a dolgot.
Reggel egy végtelenül szimpatikus gyógyszerész úr vitt munkába (minden reggel van sofőröm), aki történetesen fantasztikus munkát végez a jobb megbecsülésért, és a gyógyszerészi munka jobbá tételéért. Könnyen akadt beszédtémánk, lenyűgözött a munkássága, őt pedig nagyon is érdekelte az enyém. Ideadta a névjegyét, remélem, hamarosan kapcsolatba is tudok lépni vele, és segíteni fog a saját kutatásom fejlesztésében.
A délelőttöt egy kisebb gyógyszertárban töltöttem. Nagyon családias volt, nagyon könnyű volt beszélgetni az itt dolgozó emberekkel - szeretettel és kíváncsian vártak. Aranyosak voltak, azt hitték, a nevem Anyja- nak kell ejteni. A tulaj nemrég lett nagypapa, büszke volt a kisunokájára, az összes fotót megmutatta. Sokat kérdezgettük egymást az egészségügyi rendszer problémájáról, aztán áttértünk a kultúrára is. Volt bőven időm körbenézni az OTC polcon, láttam pár furcsaságot:
Hétvégi fogyasztószer. Esküvői ruhával reklámozva, hogy készen állj a nagy napra. Ez tulajdonképpen egy drasztikus hashajtó gyors fogyáshoz.
Voltak régi üvegcséik.
A gyógyszertárban be lehet adni vakcinákat, a használtaknak van külön hulladékgyűjtő, ezekbe viszont semmi más nem mehet, úgyhogy az összes többi veszélyes hulladék is sima hulladék. Nagyon szerettem ebben a gyógyszertárban lenni, éreztem, hogy örülnek annak, hogy itt vagyok. Látszott, hogy egymást is szeretik, sőt a betegeiket is édesemnek hívták, meg nagyfiúnak. Ha beteg lennék, tuti ide járnék. Már a légkör is gyógyító volt. 😊
Míg nálunk már az is nagy cucc, ha vérnyomást mér a patika, nos, bemutatom Higi-t.
Leültem a padra, megmèrte a testsúlyom, BMI-t számolt (mivel nem tudtam footra átszámolni a magassàgom, csak ráböktem egy számra az érintőképernyőn, erre kijött, hogy túlsúlyos vagyok. Mindenki majd' megpukkadt a nevetéstől. Az asszisztens egész nap Tiny-nak becézett =Apró). Aztán vérnyomást és pulzust mért, az eredményt emailben is elküldte.
Délben bevittek az egyetemre, hogy megtartsam a prezit. Az a pár ember ebéd közben több, mint 12 lett, egy tanteremben, ahol kb 6 kivetítő volt, és egy online prezentációs szoftver is elindult, ami webkamerán át az egész előadásomat közvetítette, hogy bárki hallhassa Tennessee-ben, akit èrdekel. Szerencsère egyetlen egy lelkes online hallgatóm volt, eléggé ideges voltam, nem könnyű magamat angolul kifejezni hivatalos közegben. Ahogy végeztem, megtapsoltak és már vittek is vissza a patikába.
Annyira szép volt az idő, hogy Danival nyakunkba vettük a várost estére. Eljött az eredeti mekis kaja ideje.
Jóéjt mindenkinek! ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése