Sweet Tennessee

Sweet Tennessee : hallgassátok

Ránk fért egy kis kikapcsolódás. Sokan kérdeztétek, hogy merre járok, miket látok, és hát szomorúan válaszoltam, hogy legtöbbször a négy szobafalat. A gyakorlat miatt legtöbbször 8-5ig dolgozom, mire hazaértem besötétedett. Mostmár világosabb van esténként, de pl. múlt héten még havazott is, pocsék időnk volt. Ráadásul, ahogy már talán írtam, mivel nincs helyi tömegközlekedés, autónk pedig nincs- nos, gyalogszerrel elég limitált a helyi látványosságok száma. Nagyon vágytam már arra, hogy egy kicsit kimozduljak, hiszen nemsokára itthagyom Tennessee-t, és hazarepülök.

Ez a hét végre megengedte, hogy turista is legyek kicsit. Az egyik professzor, aki már járt Magyarországon, felajánlotta, hogy elvisz minket túrázni. Majd' kiugrottam a bőrömből, mikor megkérdezte, zavarna-e, ha az egyik kutyájukat is elvinnénk a túrára. Tudjátok, mennyire szeretem Davidet, elképesztő kutyahiány gyötör, így mikor előszőr megláttam Gingert és megvakartam Sadie füle tövét - nos, Danit idézem : " Anna annyira mosolyogsz, mindjárt szétreped a fejed".

A nemzeti parkba vezető úton egy egészen más America tárult elém. Itt már nem volt kolbászból a kerítés. Ugyanolyan, rozzant kis faházikók sorakoztak, mint ahogy a kockaházak szegélyezik az utat otthon a falvakban. Csak itt jóval nagyobb távolságot hagynak két objektum között, a kertek és az utak is szélesek. A highway egészen a hegytetőig vitt, furcsa volt átlépni azt a szintet, ahol a zöld jéggé vált. Kb 1770m magasan voltunk, ezért míg JCben kellemes 20 fok volt, a hegytetőn legfeljebb 0. A kedves professzor nagyon kedves felesége kölcsönadott nekem sapit és kabátot. A parkolótól alig pár kilit kellett gyalogolni - persze összevissza rohangáltunk Gingerrel.

A látvány lenyűgöző volt, csináltam pár felvételt, de nem hiszem, hogy visszaadja a teljes panorámát. Lábam alatt az Appalache.

Az utolsó szakmai hetem során ismertem meg Huntert. Nagyszerű fickó, több ilyen emberre lenne szüksége nem csak Amerikának, de az egész Földnek! Érdeklődött irántunk, a magyar dolgok iránt, és időt is szánt ránk annak ellenére, hogy a hétvégén Nyugat-Tennesse-be költözik a feleségéhez, akivel az egyetem miatt évek óta külön élnek. Elvitt a White Duck Taco Shopba. A fülemig szószos voltam, a taco nagyon finom!

Este pedig egy kevésbé fancy, ám pontosan emiatt végtelenül hangulatos kajáldába mentünk, pukkadásig ettem magam "igazi étellel".

Aki látott már hamburgert enni, tudja, hogy bár kívülről ez nem látszik rajtam, imádok húst enni. Kapcsolatom ezzel a burgerrel meghitt volt és felemelő, minden falat külön szimfónia volt. Néha még a szememet is behunytam és átadtam magam az ízeknek. Hús, csábító hús, gyönyörű hús... *.* 
A desszert csak ezután jött. Még jó, hogy van egy extra desszert-gyomor a testemben, ami befogadta Hunter Turtle turtle nevű sütijének a felét. Karamellás volt, csokis, és vércukorszintgyilkos. Csodálatos!

Még egy rövid túrát ígért nekünk a kedves prof. Ezúttal egy vízeséshez mentünk, szintén nagyon közel vitt az úttest, ezért nagyon nem kellett megerőltetni magunkat. Annyira jólesett odakinn lenni, érezni a Mother Nature-t magam körül. Egészen különleges, spirituális élmény volt látni lezuhanni a hatalmas vizet, érezni a permetet az arcomon. Rég nem éreztem magamban ilyesmit.

A víz mellett kapaszkodtunk le. Sosem felejtem el ezt a rövid, ám annál nagyobb nyomot hagyó túrát.

Hunterrel folytattuk a helyi szórakozóhelyek megismerését, ezúttal a sörökkel ismerkedtünk. Kóstoltam egy Big River nevű sert, amit a Mississippiről neveztek el. Aztán átmentünk a Holy Taco-ba, ahol megkóstoltam a Budweisert. Na ez már jobban ízlett. 

A gasztrotúra legfurcsább élménye a soda bar volt. Ezek a hibbant amcsik fagyit tesznek a kólába, leöntik karamellával és nyomnak a tetejére tejszínhabot. Undi de finom.

 Két másik étteremben voltam még, hogy ki ne maradjak semmi "nagyon déli kosztból", mielőtt hazarepülök.

A steaket nem bírtam együltő helyemben megenni. Elképesztően fűszeres volt, és persze óriási adag. A felét hoztam, most fogom a mikróba tenni. A steak house-ban is elég dinka szokások vannak. Először valami bagettet esznek vajjal, amikor azzal jóllaktak külön benyomnak egy tál salátát, végül megeszik a húst, egy szemtelenül kicsi adag körettel. Aki nem pukkant ki eddig, annak jöhet a desszert.

Holnap Raleighba utazunk, állatklinikai gyakorlatra. Az élményekkel onnan jelentkezem! Puszi!