Az első klinikai gyakorlatomon ismertem meg egy gyógyszerésznőt, akinek három gyerkőce van, akik gyűjtik a külföldi pénzeket. Volt a tárcámban egy kis apró, odaadtam neki, erre a kezembe nyomott öt dollárt, hogy tegyem csak el....
Végignéztem magamon, ennyire szegénynek tűnök? Nem, az öltözetem rendben van. Aztán eszembe jutott, hogy még délelőtt elmeséltem, mennyire tetszik ez az új klinika, milyen szépek a szobák, milyen jó, hogy minden beérkező beteg privát, egyágyas szobában pihenhet. Hogyhogy?- kérdezték - Magyarországon nem így van?
Nem mindenütt - válaszoltam. - Van, hogy öt beteg van egy szobában.
Kétszer is visszakérdeztek. Öt? Ugyanabban a szobában? Később azt is megmutattam számológépen, milyen fizetésre számítok pályakezdőként. A biztonság kedvéért ők is kiszámolták a saját számológépükön, de ugyanannyit mutatott.
Attól tartok nagyon sivár képet alkothattak a mi kedves kis rántotthús alakú országunkról. Az öt dollárt mindenesetre elraktam, veszek belőle valami szépet.
Előre is elnézést kérek mindenkitől, de ebben a posztban nem lesznek fényképek. Egyszerűen csak azért, mert a klinika területén a betegjogok védelmében tilos volt fényképezni. Este pedig annyira fáradt voltam, hogy nem mentünk sehová. Most hétvégén bepótoljuk, ránk fér a feltöltődés.
Nagyon szokatlan a klinikai világ. Mivel egyáltalán nincs tapasztalatom szakemberként és nem betegként, még magyarul is minden új lenne, nemhogy egy idegen nyelven, hadarva, harapdálva a szavakat. Záporoznak a kérdések - olyan vagyok itt magyarként, mint valami ritkaság. Milyen kábítószerrel van a legtöbb visszaélés? Sajnos nem tudom. Milyen hatóanyagot használtok erre? És arra? Sajnos nem tudom, nem vagyok sem orvos, sem járatos a klinikumban alkalmazott hatóanyagok előfordulásának gyakoriságában. Bár mondhatnék valamit. Persze néha sikerült válaszolni, de sokkal kevesebbszer, mint szerettem volna. Rá kellett jönnöm, mennyire tájékozatlan vagyok sok tekintetben, és arra is, hogy nagyon alaposan át kell rágnom magam a farmakológián megint.
Az itteni gyógyszerészhallgatók már sokkal kevesebb kémiát és fizikát tanulnak, a képzésük jelentős hányada a farmakológiára épül, sokkal magabiztosabb is a tudásuk. Külön tantárgy náluk a belgyógyászat, a pszichiátria, a kardiológia. Több idejük van az egyes tudományterületekre. Tényleg a gyógyszerek szakértői. Náluk egyre jobban működik az a modell, hogy az orvos diagnosztizál, és a gyógyszeres terápiát illetően igenis megkérdezi a gyógyszerész véleményét. Azért, mert a gyógyszerész a gyógyszer szakértője. És igen, tényleg azok. A sürgősségi osztályon egy asztalnál ül az orvos, szakorvos, gyógyszerész, nővér. Kölcsönösen tisztelik egymás munkáját, igazi csapatként dolgoznak. Nagyon bízom benne, hogy ezt a klinikai modellt egyre több helyen átveszi a világ.
A személyes véleményem pedig az, hogy sokkal biztosabb tudásra van szükségem farmakológiából és élettanból. Jó lenne, ha a hazai statisztikákkal is tisztában lennék, úgy érzem, nem készültem fel eléggé a saját hazám képviseletére. Mire megint gyakorlatra megyek, feltétlen olvasok pár cikket.
Mindent összevetve, tetszik a gazdagság itt Amerikában. Tévedés ne essék, nincs kolbászból a kerítés, tudom jól, hogy van itt megannyi szegény ember is. Van itt sok más probléma is a gazdasággal, mégis, én eddig legtöbbször csak a jólétet láttam. Ebbe bizony könnyű beleszokni, ezek az emberek úgy látom, nem mindig érzik, mikor elég. Ne vegyetek meg nagy doboz ételeket, ha a fele a kukában landol. Kevesebb is elég. Hihetetlen a pazarlás. Ha próféta lennék, azt kérném itt sok embertől, hogy gondolja át újra, mi az érték az életben. A pénz? A tárgyak, amiket rajta veszünk? Vagy a mosoly, amikor az eladó lehúzza a bankkártyát - Thank you very much, have a nice day. Tény az is, hogy ha nem vásárolnék, sok sok sok embernek nem lenne munkája.
Igen, elég sokat elmélkedtem ezeken mostanában. Tartani fogunk egy prezentációt az itt töltött idődről 23-án. Vajon mit fogok mondani?
Még egy nagy filozófiát szeretnék írni nektek az ÉLETről, mert kikívánkozik. Ígérem, utána már élménybeszámolóval jövök, remek vasárnapnak nézünk elébe Daniellel. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése