Navy

Véget ért az első hét.

A szombat rekreációval telt, mosással, nagybevásárlással, főzéssel. Mivel nincs autónk, gyalog mentünk el a boltba. Ez volt a kisebbik gond, a baj az volt, hogy lelkesen bevásároltam, jó kis testedzés volt hazacipelnünk. Nem sokat aludtunk, hajnal 3kor csörgött az óra- ráadàsul óraátállítás is volt, hell yeah... 😀

Daniel megbeszélte a sráccal aki felajánlotta hogy eljön velünk (a saját Jeepjével, ami itt kis autónak számít - nem volt az), hogy felváltva fognak vezetni. Kicsit aggódtunk, mert havat jósoltak, és Charleston jó esetben is 5 óra autópályán JC-től.

Az, hogy pocsék időnk volt, nem kifjezés. Pazar kis hóhivarban szeltük az Appalache-hegységet. Szerencsére Charlestonban csak szél volt, meg egy kis eső. Alig értünk a városba, már láttuk a vizet.

 Seperc alatt a kikötőbe értünk, felénk magasodott a történelem maga- USS YORKTOWN. Welcome to Patriots Point. Jó nagy nyúl...

You're in the army now - music
Az egész aircraft carrier, a romboló, és a tengeralattjáró a látogatóknak van fenntartva. Nagyon élvezte a programot az ötéves kisfiú és a görbebotos bácsi is. Bevallom nektek őszintén, mikor Daniel mondta, hogy menjünk, nézzük meg jó lesz, ráhagytam a dolgot, engem csak az óceán érdekelt. Gondoltam elleszek a vízzel amíg ő háborúsat játszik, ehhez képest végigszórakoztam a hajót, visìtottam, felmásztam mindenre, megnyomtam minden piros gombot. Szerencsére a hajó nem is lehetett volna alkalmasabb erre. Többször is volt interaktív rész, Danival kezeltük a teljes zúgó villogó, működő nyomàsmérőt egy szimulált ütközet alatt.

 

Végeláthatatlan labirintus volt a fedélköz, a matrózok teljes életét bemutatta a hajón. Sokat nevettünk, sokszor eltévedtem, de szerencsére vagy Dani megtalált vagy megtaláltam én őket. 

Még menzásnéni is voltam, "következő, nincs repeta!"

 Ez a kedvenc csoportképem hármunkról, remélem ti is látjàtok az összes kísértetet rajta:

A repülőkre is fel lehetett mászni, aki arra tippelt, hogy bemászok elrontani a műszereket, annak igaza volt 😀

Mázli, hogy ilyen kis helytakarékos testalkatom van, az összes kis résbe bemásztam, de ahogy észrevettem, a matrózok se lehettek sokkal nagyobbak, mint én.

A kedvenc képem a következő : Peace a romboló ágyúcsöve alatt, egy jelentéktelennek nem mondható TŰNJ EL tábla megszégyenítése.

De mindent kipróbáltam, amit csak lehetett, még tengeralattjáróban is voltam, itt a bizonyíték:

A tengeralattjáróban olyan kicsik voltak az ajtók, hogy az ember vagy átkecmergett lassan, vagy simán megkapaszkodott, és beugrott egy jó lendülettel.


Mindent összeve örülök nagyon, hogy én is vettem jegyet a fiús programra. Örök élmény marad az tuti. Az óceánból nem sok látszott, egy folyótorkolatban voltunk.

A hét tehát jól indult egy ilyen hétvége után. Új klinikára kerültem, nagyon nagyon pozitív emlék marad az egész együtt töltött idő. Élmények a következő bejegyzésben ;)