Ahogy a bevezetésben írtam, a gyerekeket nem annyira érdekelte a gyógyszerészet. Engem viszont végtelenül foglalkoztatott, hogy miért nem? Éppezért, nem hagytam annyiban a dolgot, hanem a legnagyobb meglepetésükre rájuk vigyorogtam: miért? Szerinted mit csinál a gyógyszerész? Voltál már gyógyszertárban? És ott mit láttál?
Na ez az, amijük nem volt róla :
Az itteni tapasztalataimmal megfűszerezve zengtem a dicshimhuszt a hivatásunkról. Több diákkal beszéltem, mint némelyik itteni gyógyszerészhallgató, miközben én csak egy hónapot vagyok itt, és csak keveset tudok a képzési rendjükről. A munkánkról viszont szívesen ömlengtem.
A patikai munkát már ismerem, és abban érzem igazán jól magam. Nagy újdonság volt viszont az a fajta kórházi gyógyszerészet, aminek részese-megfigyelője lehettem az elmúlt két hétben. A múlt heti csapattal közös képünk hátteréül Dani a WISDOM feliratot választotta, én pedig ezt:
Emelem kalapom... Nem semmi, ami munkát a gyógyszerészek végeznek. Nem is hittem volna, hogy egy nap majd egy kórházban ülök, és azon gondolkodám, hogy a gyógyszerész sokszor "egészségügyi magándetektív".
Az előző hét napjait vizittel kezdtük. Szerencsére a főorvos nem cipelt minket a betegágyhoz, hanem a reggeli vizsgálatok után egy teremben gyűltünk össze a rezidensekkel, orvostanhallgatókkal, a főorvossal, Kellyvel, a gyógyszerésszel és Jacobbal, a végzős hallgatóval. Belgyógyászati osztályon voltunk. A rezidensek ismertették az esetet, majd minden beteget alaposan elemeztünk. Laboreredmények, anamnézis, képalkotás, minden de minden adatot átnéztünk. Ennek alapján kitaláltuk a tervet, ahogy ők mondták. Ha gyógyszereléssel kapcsolatos kérdés volt, már várták is Kelly beleegyezését, javaslatát, véleményét. Ha mi szerettünk volna változtatni a gyógyszerelésen, azt figyelembe vették- ebben a teamben mi voltunk a szakértők gyógyszereket illetően. Aki látott már Dr House epizódot, el tudja képzelni ezeket a viziteket az asztalnál, csak itt senkinek nem volt lupusa amíg ott voltam. Délután hármasban újra átvettük a legproblémásabb eseteket, egészen molekuláris alapoktól kezdve. Ez a komplex áttekintés sokat segített a tanulásmódszertanomban, mennyivel másabb motiváltan, egészében áttekintve, megértve az összefüggéseket, mint bedarálni az adatokat.
Rengeteget tanultam ezen a héten. Történt egy eset, mi pedig felkutattuk a szemtanúkat, a bizonyítékokat, mérlegeltünk, és döntéseket hoztunk. Egészségi nyomozás és ítélet. Mint a CSI...
Ezen a héten egy másik csapattal vagyok. Itt már nem vizitek vannak, hanem konzultáció. A betegek időpontra érkeznek, egy vizsgálóban találkozunk velük, addigra alaposan felkészülünk a beteg anamnéziséből és jelenlegi gyógyszereléséből. Ez sok sok telefonálással, nyomozással és interpretációval jár. A vizsgáló teremben szépen leülünk, megkérdezzük, hogy mi újság, hogy érzik magukat. Ezután pedig egyesével átbeszéljük az összes gyógyszerét a betegnek. Igen? Komolyan? Bedagadt a lába? Rögtön hívjuk a dokit, aki újra fel fogja írni a vìzhajtót, rendben? Úgy gyógyszer? Nem mondtak róla semmit a kórházban? Semmi baj, ezért vagyunk, máris elmondjuk, hogy mire való.
Dr Gyógyszerész rendel. Kérem a következőt!
Erről van szó, kérem! Tökéletes az együttműködés! Az orvos hálás, mert így több ideje van a többi betegre, akik másfajta ellátást igényelnek. A gyógyszerészek pedig magasan képzettek ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni a gyógyszeres konzultációt. Gyógyszerésznek lenni fantasztikus!
Otthon is átbeszéljük a betegek gyógyszereit, ha van idő rá, és van rá igény. Igyekszünk beépíteni az expediálásba. Itt viszont egy annyira szervezett és olajozottan működő rendszer van rá, ami nagyszerű példa lehet sok egészségügyi rendszer számára. Ez itt csapatmunka! Van rá igény és lehetőség. Nagyon tetszik ennek a két fiatal nőnek a munkája, akiket megismerhettem. Kelly és Brooklyn sokáig fogják még inspirálni a szakmai pályafutásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése