Mikor első nap megkérdeztek bennünket a Bill Gattonban, hogy a programtervezetünkön kívül van-e valami különleges kérésünk, Danival egymásra néztünk, és valami "állatosat" kértünk. Sajnos vajmi keveset tudunk az állatgyógyászatról, szerettünk volna ezen változtatni. Arra számítottunk, hogy talán beülhetünk egy szemináriumra, vagy előadásra. Képzelhetitek, leesett az állunk, mikor megérkezett az email: srácok, egy napig a North Carolina State University Állatorvosi karának állatkórházában lesztek, klinikai állatgyógyszerészi gyakorlaton!
Vasárnap délután érkeztünk Raleigh-ba, nagyon fancy hotelszobám volt.
A délutánt az egyetem arborétumában töltöttük. Temérdek virág és méhecske vett minekt körül, csillió fényképet csináltam. A magnóliák hatalmasak voltak, a kedvencem mégis egy kamélia lett -dragonblood... Azt hiszem, jópár hónapra elegendő háttérképem lesz.
Az alkalomhoz illően öltöztem.
Ez egy igazán furcsa kis bokor volt, ez is sàrkànyos. Görbe, zöld, tövises ágai voltak - mint a sárkányok karmai. Nagyon tetszett. Az ujjamal a nevére kókuszálok, aki csak tudja nagyítsa fel, mert sajnos elfelejtettem, mi van odaírva.
ő az ominózus dragon blood
Ezután Durhambe látogattunk a Duke Universityre. Na itt élmény lehet diáknak lenni!
Másnap korán reggel már kicsekkoltunk, és izgatottan vártuk a napot az állatklinikán. Fiaim.... Képzeljétek el a tökéletes munkahelyet.... Ahogy kiléptünk a Pharmacyból, bàrmelyik sarkon összetalálkozhattunk a legkülönfélébb kutyákkal, akik nagy szemeket meresztve odatolták az orrukat egy kis potya szeretgetésért. Kutyás munkahely! Love it!!!
Még nincs vége 😀
A reggeli teendők között volt ugyanis a vizit - a lovaknál 😁! Bejártuk az istállót, megcsiklandoztam a pacik orrát. A kellemes szénaillat keveredett azzal az igazi, jellegzetes lószaggal, ami - aki ült már nyeregben, az tudja - máris emelte boldogsághormon szintem. Mire vége lett a vizitnek, olyan voltam, mint aki beszívott. Vigyorogtam, éreztem a világbékét a szívemben. A stressz-szintem rég volt ilyen alacsony.
A gyógyszerész-team nagyon igyekezett lenyűgözni bennünket. Meséltek érdekes eseteket, kapaszkodjatok, íme a kedvenc sztorim:
Egy tigrismenhely egyik csíkos lakója epilepsziás volt. És persze nagyMACSKA. Ritka válogatós volt, és mivel úgy döntött, köszöni szépen ő aztán fix hogy nem nyeli le a gyógyszert, akármekkora húsgombócba próbálták rejteni, kiszagolta, és kiköpte, vagy hozzá sem nyúlt. Ezért a gyógyszerész csapaté lett a feladat, hogy ízfedést találjon ki, amit őméltósága hajlandó elfogyasztani.
Azért, sok kihívással is szembe kell nézniük. Nemsok szakirodalmi adat van a teknősök anesztéziájának dozírozásával kapcsolatban. Pedig erre is szükség volt már ebben az intézetben.
A napot végtelenül izgalmasan zártuk. Egy szegény kis amstaff lenyelt egy tollkupakot, és még pár nem kutyapocakba illő dolgot. Ölben hozták a sürgősségi műtétre. Az asszisztensek agyonpuszilgatták, miközben az első adag altatót kapta. Végig bent lehettünk a műtét alatt, ami két órán át tartott. Ha hazamegyek, tuti körbejàrom az udvart négyszer. Úgy örülök, hogy David finnyás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése